Nagyon tetszett a verseny, bár jobban örültünk volna, ha száraz időben mehetünk életünk első, rally1-es futamán. A pályákat ismertük már régebbről, hisz az előző 4 Szombathely rallyn mindig részt vettünk előfutóként, így inkább az autót kellett szoknunk. A régi autónk is Suzuki volt, csak az egy “kocka” Swift Gti. Na, ahhoz képest ez egy “Űrhajó” volt, gyorsult, kanyarodott, a féke szenzációs volt, szóval minden olyant tudott, amit az előző autónk kevésbé.
Egy egyszerű sima verseny volt, nem kalandoztunk, bár nem is nagyon tudtunk volna, mert az első nap nagyon – nagyon lassan mentünk, az autóval nem teszteltünk, a költségvetésünk nagyon szűk volt, így tényleg csak ismerkedtünk vele. Persze fokozatosan javítottunk az eredményeken. Az lett volna a jó, ha a verseny lett volna a teszt és utána kezdődött volna az igazi verseny, akkor biztos, hogy más eredmények születtek volna. A második napon persze már sokkal bátrabban mentünk, itt már közel voltunk a gyorsokon a harmadik helyhez. Tudtunk olyan időket autózni, mint Drávucz Olivér és Hoffer Zsolti. Nagyon örültünk, hogy célba értünk, természetesen ez volt a célunk és ezt teljesítettük.
Veszprém: nagyon szeretem azokat a pályákat. Amióta versenyzünk Szabolccsal, a bátyámmal, szinte mindegyik Mikulás Rallyn ott voltunk. Keller Peti persze biztatott a verseny végén, hogy induljunk, de nem sok esélyt látok rá, amúgy is, csak a Büki versenyt terveztük. Szóval, ha sikerülne szponzort szerezni a hátralévő futamokra, akkor mi szívessen mennénk bármelyiken, de egyenlőre nem úgy néz ki.
Ha lehetséges, szeretném megköszöni Petiéknek, és a csapatnak, hogy profi körülmények között tudtunk versenyezni úgy, hogy csak a versenyzésre kellett figyelnünk. Köszönöm!
A Tenkes Rally Team versenyzői az eső áztatta, de jó minőségű Szombathely környéki utakon sikerrel abszolválták a Magyar Országos Rally Bajnokság idei negyedik futamát, ami egyben a bajnokság első murvás versenyét is jelentette. Demjén Martin távolléte ellenére az N2-es kategória győztesét ismét egy Tenkes Team féle Suzuki adata, mégpedig a csapatnál újonnan feltűnt Zagyva Lajos vezényletével. A kategória meglepetése volt Keller Péter csapatvezető visszatérése, aki hosszú szünet után ült ismét autóba. A kihagyás azonban nem látszott a pilótán, aki a kategória második helyén végzett. Az N2 azonban ezzel még nem volt teljes a csapat számára, hiszen szokás szerint jelen volt Hoffer Zsolt is, aki a negyedik helyen zárt éppen csak lemaradva a dobogóról, míg az első osztályban ez alkalommal debütáló Rácz Attila az ötödik helyet szerezte meg szintén Suzukival.
Az A6 győzelmét nem túl nagy meglepetésre idén már negyedszer Magyar Miklós hódította el. Ma az ő szemszögükből nézzük meg milyen is volt ez a hétvége, holnap pedig a csapat többi tagja meséli el élményeit, tapasztalatait…
Magyar Miklós: A6, 1. hely
Milyen volt a verseny, hogy viselkedett az autód a pályákon?
Jó volt. Az elején kicsit még tanulgatni kellett a murvát, de a vége felé már egyre jobb időket mentünk. Kicsit még furcsa az elsőkerekes autó a laza talajon számomra.
Jók a szombathelyi pályák, van köztük amit szeretek, van amit kevésbé, de nagyon jó rendezésű verseny volt a rossz idő ellenére rengeteg nézővel, sok-sok szurkolóval. 
Az autó is tökéletesen működött végig, egyszer sikerült szereznem egy defektet, de szerencsére azt is kibírta a Suzuki.
A bajnokságot vezeted, és hamarosan bajnok is lehetsz. Ha ez bekövetkezik, akkor a szezon hátralévő részében is autózol majd a Magyar Bajnokságban, vagy egyéb terveid vannak?
Én nem számolgatok még, Marcsi megteszi helyettem. Még nincsenek terveim előre, fejben próbálok már Veszprémre készülni, az mindig egy nagyon nehéz futam, főleg a technika szempontjából. Ha, lesz rá keret, akkor én szeretnék menni minél több futamon.
Fotó: galadriel.hu
Budai Annamária:
Hogy tetszettek a pályák?
A pályák nem voltak ismeretlenek, hiszen több éve ezeken a gyorsaságikon versenyzünk. A Kismákfai gyors nagyon hiányzott, hiszen az még egy igazán ritmusos, jó kis gyorsasági. A szombati pályák közül a káldi gyorsasági feküdt nekünk jobban, annak ellenére, hogy ott kaptunk egy defeketet is, ami kb. fél perc hátrányunkba került. A hosszúperesztegi pálya az első körben nagyon sáros volt, nagyon csúszott, de a nap végére már egészen felszáradt. Az az igazság, hogy ezzel a kis kocsival nem olyan egyszerű a “nagy” autók nyomában haladni, hiszen kisebb a kerék átmérőnk, így a nagy autók nyomaiban sem tudtunk teljesen egyenesen haladni, sok korrigálásra volt szükség, hogy úton tartsa Miki az autót. A vasárnapi gyorsok közül Acsád hihetetlen sáros volt, amit kicsit el is óvatoskodtunk. A söptei gyors, szerintem egy alattomos bátorságteszt leginkább, a csepregi meg egy könnyed levezetése a versenynek. Az eső nem kedvezett nekünk, szerettünk volna száraz pályákon menni, de így is sikerült a kategóriagyőzelem.
Sok volt az egyenes, így a féktávokra nagyon kellett figyelni gondolom, milyen feladatokat rótt ez rád? Sikerült időben lassításra bírni Mikit?
Igen, szerintem az tudott igazán gyorsan menni ezeken a pályákon, akinek vagy az itinere volt tökéletes a féktávokat illetően, vagy a sofőr annyira érzi az autó határait, hogy ne legyen “fék-gáz-fék” kombináció a kanyarok előtt, illetve egy túlcsúszás sem. Sajnos mi csak 2 -t tudtunk menni mindegyik pályán, mert szombat estére elment a hangom, be kellett fejeznem a tréningezést, és az is kérdéses volt, hogy én navigálok-e Mikinek, ugyanis gégegyulladást kaptam, és az orvos szigorúan megtiltotta a beszédet. Ezáltal volt olyan pálya, ahol az itinerünk nem volt a legoptimálisabb, de Miki hibátlanul vette az akadályokat, talán 2 túlcsúszásunk volt a verseny alatt.
A hosszú egyenesek miatt volt időm bőven beszélni (miután az orvos napi fél órát engedélyezett a hétvégére), így tudtam mindig figyelmeztetni, hogy milyen a féktáv, külső íven van-e fa, bokor, árok. Ez azért is fontos ilyenkor, hogy tudja a pilóta, hogy mikor engedheti ki, milyen lehetőségek vannak a korrigálásra a kanyar után. Ilyenkor az első körben szoktam javítani az itinert, ha kimarad belőle valami, így a 2. körre mindig tudtunk gyorsulni. Előfordul, hogy néha lassítani is kell Mikit, amikor nagyon akar. Ilyenkor megpróbál nem hallgatni rám, de amint észreveszem, szólok Neki, hogy ésszel menjünk, meg hogy figyeljen rám, és minden rendben lesz!
Elég hosszú gyűjtök lettek kialakítva, hogy töltöttétek el az időt, nem volt furcsa a verseny hevében ilyen hosszú időre megállni?
Óh, dehogynem… Nagyon ki tudja zökkenteni az embert. De nem csak a gyűjtő, hanem a hosszú etap is. Mivel sokat nem beszélhettem, ezért elég unalmas voltam a hétvégén! De a gyűjtőben általában bandáztunk, ettünk. Hál’isten Mikit annyira nem viselik meg a hosszú gyűjtők, mint engem… Én biztos nem tudnám felszívni magam 2 óra várakozás után a gyorsra, de még szerencse, hogy csak a jobb oldalon ülök!
Te hol mész szívesebben, murván, vagy aszfalton?
Én a murvát jobban szeretem, szerintem navigátor szemmel sokkal izgalmasabb, élvezetesebb a murva a jobb oldalról, Miki inkább aszfaltbetyár. Persze, ha nagyon rossz minőségű a pálya, ahol inkább az autóra kell vigyázni, mint gyorsan menni, az nem olyan jó, de a jó minőségű pályákon, mint pl. a szombathelyi pályákon, ott egészen jó érzés.
Veszprém van soron, szereted azokat a pályákat? Mit vársz a következő versenytől?
Igen szeretem őket, főleg a lőteretet, hiszen itt nyertem először az N csoportban még anno Elek Pistivel. A kis Suzival azonban teljesen más ott menni, a tavalyi tapasztalok alapján. A kis kocsink csörög, zörög, nem úgy megy át a buckákon, mint pl. egy Mitsubishi. Nagyon kell figyelni, mert hamar meg van a baj, ellenben egy nagyon strapabíró kis autó. Már csak a ritmust kéne eltalálnunk, amivel még gyorsan is tudunk menni! Bár úgy hallottam a lőtéri pályák nem lesznek, kíváncsian várjuk, hogy merre viszik el a pályákat. Én nem titkolt céllal fogok érkezni Veszprémbe, ugyanis szeretném gyarapítani a verseny végén a bajnoki címeim számát… Ahogy én számolgattam, meg van rá az esély, úgyhogy nagyon várom már…
